Mimi Blais: yyo!

Amire azt mondja, hogy jo (vagy inkább úgy: yyo!), azzal fölösleges vitatkozni.

Egy zongora és egy kiváló zenész - ennyi elég egy kellemes, sőt akár egy kitűnő estéhez is. Ha az említett kiváló zenész azonban egyúttal kivételes személyiség is, akkor ő és a zongora már a csodához is elég. Na nem valami eget rengetőhöz, hanem egy - mondjuk úgy: - hétköznapi csodához. Úgy értve a hétköznapit, hogy hihető, sőt át- és megélhető. Tehát létező csoda. Nos, ez volt Mimi Blais koncertje.

Mimi Blais szinte biztosan büszke rá - és teljes joggal -, hogy őt a világ a ragtime királynőjének nevezi, mégsem álszerény, amikor úgy mutatkozik be, hogy ő egy zongorista Kanadából. Nem magyarázza tovább, nem bonyolítja túl. Ez van. Egy nő, aki leül egy zongorához, és játszik. Hihetetlen könnyedséggel és szabadon, de egyúttal pontosan, és mély alázattal. Alázattal a zene, alázattal a közönség iránt.

Mimi Blais - ahogy mondta - egy zongorista Kanadából. Angolul mondta, a koncerten angolul beszélt a közönségéhez, egyszerű mondatokkal, széles gesztusokkal, gátlások és modorosság nélkül. Ugyanolyan természetességgel, és ugyanolyan egyértelműen, ahogy a billentyűkkel varázsolt. Ha nem is értett minden szót egészen pontosa mindenki - mint ahogy a zenét sem bontja hangjegyekre a hallgató - nem volt akadálya a befogadásnak, a megértésnek, az átélésnek. Ha pedig azt érezte, hogy mégis fontos a mindenki számára egyértelmű szó, hát megszólalt magyarul is.

Jo! - ezt mondta leginkább.

És amire azt mondja, hogy jo (vagy inkább úgy: yyo!), azzal fölösleges vitatkozni.

A közönség igazából nem is hallgatósága volt, sokkal inkább vendége. Megbecsült, tiszteletben és becsben tartott vendég, akit a házigazda nem elkápráztatni akar, nem elhalmozni mindenféle jóval, nem hivalkodni mindazzal, amije van: "csak" vendégként bánni az egybegyűltekkel, együtt lenni, adni, együtt örülni. Elvégre az ember ilyesmiért hív vendégeket.

Mimi Blais vendégei tehát mégiscsak a királynőnél jártak vendégségben, de nem kellett decensen eltartott kisujjal teázni, nem kellett egyenes háttal ülni a roskadozó asztalnál. Lehetett nagyokat kacagni, lehetett dobolni a lábakkal - azoknak egyébként is nehéz parancsolni, ha Mimi játszik -, lehetett olykor elrévedni, beleborzongani, aztán megint kacagni, ha lélekben is, de táncra perdülni.

A királynő pedig - kis túlzással - egy szál pongyolában, egy szál zongorával és varázslatos személyiségével feledhetetlen két órát szerzett az ő vendégeinek. Akik aztán állva, vastapssal ünnepelték.

Mert mondhatja ő, hogy ő csupán egy zongorista Kanadából, a vendégei pontosan tudják, hogy mégiscsak a ragtime királynője.

Mimi Blais koncertje

 

30 kép

Dátum: 2013-04-06 16:13:00