A szőlő nem szereti az egyenes embert

Hiánypótló mű dr. Bálint György legújabb, nemrég megjelent könyve, amelyben negyven jól ismert növény legendáját írta meg.

Gyuri bácsi elmondása szerint gyerekkora óta érdeklődik a növények iránt, de nem csak a termelés kötötte le a figyelmét, hanem az is izgatta, hogy egy-egy virág vagy fűszernövény honnan származik, hogyan terjedt el, kik hogyan használják. Hiszen ahány nemzet, annyiféle élete lehet egy növénynek.

- Az érdeklődés végigkísért egész életemben, nagyon sok információt gyűjtöttem, cédulákat írtam, és amikor nyugdíjba mentem, akkor gondoltam arra, hogy könyvet írok a növények legendájáról- mondta Gyuri bácsi, aki Gyöngyösön is bemutatta új, fotókkal gazdagon illusztrált könyvét. – Olyan növényekről írtam, amelyek a hétköznapokban is körülvesznek minket, és igyekeztem azokat a hozzájuk köthető történeteket felfedezni, amelyek kapcsolatba hozhatók az irodalommal, a történelemmel, a tudománnyal, a zenével, a képzőművészettel.

Bálint György, azaz Bálint gazda ezúttal negyven növényről szedett érdekességeket impozáns csokorba

Fotó: Suha Péter

Az évekig tartó kutatómunka eredményeként derült fény arra is, hogy Jókai Mór - igaz, csupán passzióból, de - foglalkozott szőlőtermesztéssel. Az írónak a Szabadság-hegyen volt egy szőlőskertje, amit fiatal korában maga művelt. Később egy százoldalas könyvecskében, a Kertészgazdászati jegyzetekben írta le, hogy a szőlő nem szereti az egyenes embert, csak a görbét, aki mindig ott kucorog a szőlőtőke tövében, és kacsozza, kötözi a szőlőt, aminek egész évben szüksége van a gazdájára. De ez fordítva is igaz, mert a gazda is örömmel fogyasztja a bort.

- A 19. században nagy divat volt, hogy a napilapok részletekben közöltek regényeket - elevenítette fel egyik kedvenc történetét Gyuri bácsi. - Amikor Jókai Kárpáti Zoltán című regényét közölte a Pesti Napló, akkor egy nap, nagy munkája közben elfelejtette megírni a másnapra szánt részletet, és a szerkesztő küldöncöt szalasztott hozzá, hogy megtudja, mi van a cikkel. Küldött az írónak egy cédulát is, amire az volt írva: ”Hallja az Úr, vagy regényt írunk vagy paszulyt öntözünk.” Ezt követően Jókai felesége, Laborfalvi Róza nagyon vigyázott arra, hogy csak azután kapjon a férje tízórait, ha már megírta az arra a napra szóló regényrészletet.

A Legendás növényeink című könyv könnyen olvasható, szórakoztató összeállítás, a színes történetek mellett sok olyan érdekességre is rámutat, ami hasznos ismeret lehet a növényekkel kapcsolatban bárkinek. A kiadvány összeállításakor a szerző ugyanis olyan növényeket választott, amelyeket a legtöbben akár tapasztalatból is ismerhetnek.

- Ilyen például a konkoly, ami nagyon fontos gyomnövénye volt a búzának még az én gyerekkoromban, ma pedig már csak a közmondásokból ismerjük, és innen tudjuk, hogy a zavart keltő emberekre mondják, hogy konkolyt szór a búza közé. Ha a konkoly a búza közé került és beleőrölték a lisztbe, akkor keserű lett a kenyér, valamint légzési zavarokat, súlyos esetben pedig fulladást is okozhatott. Érdekes, hogy a konkoly rendkívül érzékeny a gyomirtó vegyszerekre, ennek következtében halt ki az utóbbi 30-40 évben. A konkoly nem csak közmondásokban, hanem személynevekben is tovább él.

A Legendás növényeink Bálint gazda 28. könyve, melyből azt is megtudhatjuk, miért nevezik az anyarozst Szent Antal tüzének, hogy milyen is az a vörös pimpernel, vagy, hogy mi a magyarázata a bibliai égő csipkebokornak.

Akik szeretik Bálint György írásait, nem maradnak sokáig olvasnivaló nélkül, ugyanis Gyuri bácsi elmondta, már dolgozik második életrajzi jellegű kötetén. A Keserédes éveim című kötet folytatását jövőre szeretné befejezni.