Elhunyt Eperjesi Imre

Gyöngyös díszpolgára életének 85. évében elhunyt. Eperjesi Imrét 2015. február 23-án helyezték örök nyugalomra.

Prof. Dr. Eperjesi Imre, Gyöngyös Város Barátainak köre egyik alapító tagja, első alelnöke és tiszteltbeli tagja, Gyöngyös Város Díszpolgára 2015. február 2-án, rövid betegség után, életének 85. évében elhunyt.

Eperjesi Imre Gyöngyösön született 1930. április 24-én. A Mezőgazdasági Középiskolában érettségizett 1948-ban, majd az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karán 1952-ben szerzett diplomát.

Tanulmányai befejeztével három éves szőlő-borgazdasági vezetői munkakör ellátása után jó négy évtizeden át, mindegyik oktatói lépcsőfokot megjárva tanított a mai Budapesti Corvinus Egyetem jogelődjeinek Borászati Tanszékén. Eközben 1958-ban szaktanári diplomát, az MTA keretében 1972-ben kandidátusi fokozatot szerzett: „A reduktív borkészítés elméleti alapjai és technológiája” című értekezésével. Az oktatás mellett főleg nevezett témájának fejlesztésével kezdeményezően bekapcsolódott a borászati technológia aktuális feladataira irányuló kutatásokba, s ez számára széleskörű szakmai-közéleti tevékenység kiépítését eredményezte.

Számos, nemzetközi kapcsolatokat is fenntartó szakmai szervezetnek volt tagja. A legfontosabbak megnevezésével:

Magyar Bor Akadémia (a legrangosabb hazai civil szakmai szervezet), melynek Alapító tagja, Örökös tagja, Életmű Díj kitüntetés részese.

Magyar Szőlő- és Borkultúra Kht. (nemzetközi borversenyek, országos borfesztiválok szervezője), melynek Alapító tagja, kurátora.

„Borászati Füzetek” c. folyóirat szerkesztőségi tagja, rovatvezetője.

Szakirodalmi munkáinak száma – szakkönyvek, tudományos dolgozatok, tanulmányok, szakcikkek – meghaladja a 200-at. Legjelentősebb műve a társszerzőkkel 1998-ban kiadott „BORÁSZAT” c. egyetemi tankönyv, melyet 2000-ben az O.I.V. (Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal, Párizs) nívódíjban részesített.

Szakmai munkássága mellett átlagon felüli részt vállalt az Egyetem oktatásszervezési, társadalmi, sportvezetési feladataiban. Több ciklusban dékán helyettesként, egy ciklusban rektor helyettesként működött. Huzamosabb ideig ellátta a Kertészeti Egyetem sportkörének elnöki tisztét.

Egyetemi tanárként ment nyugdíjba 1996-ban, s intézménye még ez évben Professor Emeritus címben részesítette, ezt követően is részt vett az egyetemi oktatásban.

Jelentősebb kitüntetései, elismerései időrendben:

OTSH Kiváló Társadalmi Munkáért 1980.

’Sigmund Elek Emlékérem 1995.

Professor Emeritus 1996.

O.I.V. (Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal) Nívódíj 2000.

Magyar Bor Akadémia Életmű Díj 2002.

Pro Civitate (Gyöngyös város díszpolgára) 2005.

Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt 2005.

Szívesen ellátogatott szülővárosába a hívó szóra, s amikor tehette, anélkül is. Rendszeresen ismétlődő program volt számára a „Gyöngyös Város Bora” kiválasztásának a procedúrája, mikor is zsűri elnökként irányította a borbírálatot. Lehetőségei szerint Gyöngyös Város Barátainak Köre alapító tagjaként is, készségesen közreműködött szűkebb pátriájának közösségformáló életében.