Botlatókövek emlékeztetnek az elhurcoltakra

A Frankl család tagjaira emlékeztetnek Gyöngyös első botlatókövei. Az emlékjelek a deportált, munkaszolgálatban vagy haláltáborokban elpusztított honfitársainkra emlékezetnek utolsó szabadon választott lakóhelyükön.

Az elmúlt 12 évben Günter Demning kölni szobrászművész mintegy négyszáz botlatókövet alkotott és helyezett el saját kezűleg szerte Magyarországon. Ezek az emlékjelek a deportált, munkaszolgálatban vagy haláltáborokban elpusztított honfitársainkra emlékezetnek utolsó szabadon választott lakóhelyükön. Olyanokra tehát, akiknek nincs sírjuk vagy végső nyughelyük.

A holokauszt 75. évfordulójára való tekintettel és kormányzati támogatásnak köszönhetően 2019-ben a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület országszerte közel száz újabb botlatókő elhelyezésében működik közre. A botlatókő kifejezés nem csupán a fizikai értelemben vett megbotlásra utal, hanem arra is, amikor elakadunk egy gondolatnál. A második világháború alatt emberek milliói tűntek el Európából – legtöbbször nyomtalanul. Ezek a járdába süllyesztett bronzplakettek a hiányzó nyomokat teszik újra láthatóvá.

Botlatókövek

 

25 kép

Dátum: 2019-09-13 09:26:00

 

Gyöngyösön a Deák Ferenc utca 8. előtt, Frankl Ignác, Frankl Janka Johanna és Frankl Klára utolsó ismert lakóhelyénél helyezték a város első botlatóköveit, amelyeket mag az alkotó vésett a járdába. Az eseményen részt vettt Frank Ignác és Frankl Janka Johanna unokája, Gottschalk Bernadette is, aki nagyszüleire emlékezve úgy fogalmazott: - Négy unokátok és tizenegy dédunokátok bizonyítéka annak, hogy a gyilkosoknak nem sikerült a tervük, hogy kiirtsák a családunkat. Gyöngyös, az újraéledt zsidó közösség nem felejtett el benneteket - emlékezett az unoka.

Weisz Péter, a Status Quo Ante Gyöngyösi Zsidó Hitközség vezetője arról beszélt: a botlatókövek nem csak emléket állítanak a második világháború áldozatainak, hanem figyelmeztetik is a ma élőket, hogy soha többé ne történhessenek meg ilyen borzalmak. Hiesz György polgármester emlékeztetett rá, hogy a huszadik század első felében Gyöngyösön élt Heves megye legnagyobb zsidó hitközsége, amelynek tagjai között volt a város értelmiségének jelentős része, az elvesztésük okozta veszteséget pedig soha nem fogja kiheverni a város.