Drága Egyetlenem! (7)

Képtelen vagyok aludni.

Régen elmúlt éjfél, hulla fáradt vagyok, a pihentető alvás mégis elkerül. Szóval inkább írok Neked, ha már úgyis Te jársz a fejemben.

Felidézem magamban a mosolyod, a nevetésed, a hangod lágyságát, a szemed huncut pillantását, a bőröd selymességét, a tested melegét.

Felidézek mindent, emlékszilánkokból raklak össze, ideképzellek magam mellé.

A képzeletem játszik velem, mikor hozzam simuló tested forróságát megérzem, de nem zavar.

Még az illúziók is jobbak egy olyan valóságnál, ahol az ágy hideg, mert nem fekszel benne, a lakás néma, még a kazán is elcsitul; az éj pedig sötét, felhők takarják a teliholdat. Mintha a környezet a saját lelkivilágomat vetítene ki, így gúnyolódva rajtam.

A szívem üresen, érted epedve dobog a mellkasomban, te vagy az egyetlen oka, hogy még mindig vért pumpál a sejtjeimbe.

Beszívom a levegőt, már megcsalnak az érzékeim is, az illatod halvány másolatát érzem az orromba szökni.

Bizsereg az ujjam hegye, pont úgy, mint amikor felfedezem a testedet. Nem először, de továbbra is óvatosan, mintha attól felnek elporladsz a karomban, ha végigsimítok a bordáidat vagy a nyakadat óvó vékony bőrön,

A rajtam lévő póló már megfakult és ki is nyúlt a rengeteg mosástól, mégis hordom. Mikor utoljára velem voltál, ez a póló takarta el melleidet szeretkezés után, ha elég mély lélegzetet veszem, még érzem az anyagon a bőröd illatát. Olyan, mintha az illatoddal őriznék belőled is egy darabot.

Egy apró emlékszilánkot. Érzéstöredéket.

Ha most itt lennél, és nem csupán levelet írnék, biztos vagyok benne, hogy a mellkasomra hajtanád a fejed, hogy halld a szívdobogásom. Ilyenkor olyan békés lesz az arcod, mintha megtálaltad volna a helyed ebben az életnek nevezett káoszban.

Abban biztos vagyok, hogyha átölellek, Veled ölelem magamhoz a jelenemet és a jövőmet.

Otthont adtál az otthontalanságban.

Boldogságot a boldogtalanságban.

Szereted a szerethetetlent.

Ezért örökké hálás leszek.

Az enyém vagy, amíg az utolsó levegőt beszívom; a tied vagyok, amíg az utolsó levegőt kiengeded. Talán még utána is...

Nyíregyháza, 2019. 01. 13.

Soha el nem múló szeretettel:

Áron