Százezer! (3)

Százezer év nem elég, veled, érzem, a végtelen is ma kevés
Elfog a félelem, arra, ha gondolok, el sose múlj' az egész
Szív szava szól, ha te mondod. Az arcomon bársony a kéz. Felemelsz.
Ringat a reggel, még ne, ne menj el! - Csak este ha újra ölelsz?!


Érted, igen, veled én a világgal szembe, ha jönne kevés
Senki se bánthat, elillan a bánat, mézízű vad lebegés
Furcsa, ha mondod, itt nincsenek gondok, lüktet az életem, ááh
Elkapom újra, jah, pendül a húrja, izzik a vérem. A láz


testemet égeti, hogy jön ez, m'ért neki, mit tud, amit soha más.
Kell nekem, értelem nincs az egészben, én elveszek, megbabonáz
És újra betölti a lelkem a börtön rácsa mögül szabadult
Robban a szikra, agyamba visítja: törölve, lezárva a múlt


Az életem útja vagy, az, aki tudja, már nincs, sose volt akadály
Ketten az égen, a földön, és érzem, örökbe miénk a világ
Állom a próbát, nincs az a szó rá, egyszerűen szeretem
Százezer év nem elég veled érzem, eléget igaz szerelem


Hatvan, 2019. március

Q.