Leendő kedvesemnek! (23)

Tétova vagyok. Mit is írhatnék neked, aki még csak képzeletemben létezel, de ha egyszer valósággá válsz: minden szava a tiéd lesz. Oly nagyon vágytam rád. Az idők végzete sodort felém. Már nem mertem arra gondolni,hogy meglellek. Igyekeztem szikrájában elfojtani képzeletem erejét, amikor eszembe jutottál, de te mindent felülmúltál!

Lassan, téglánként bontottad le a falat, amely körülvett engem. Bántásból,hűtlenségből, lenézésből épült körém, amit kaptam az évek alatt. Mélységes fájdalom ragasztotta mindezt össze és már elkönyveltem, megbeszéltem magammal, hogy ezt szánta nekem az élet... és most mégis változom!

Vállgödrödbe hajló szívszavaim fonnak füzért mellkasodra . Otthagyom neked a pillanatot aranyló fonállal keretezve. Lüktetnek bennem az álmos órák és közben szemhéjad csókolom. Tenyeremben tartom forró pillantásod, s vánkosom alá rejtem éjszakára. Virulok, akár egy rózsa és ajkam már képes a mosolyt megtartani. Hajnali harmatcsepp ízű könnyeim száradnak arcomon. Már itt vagy és ölelhetlek szüntelen.

Most búcsúzom leendőm. Szerelmem parázsló gondolata kísérje nappalod!

Utóirat: Szeretettel várlak kedvesem.

Egyetlened

Gyöngyös, 2019.05.23.