Szívem kuglófjának egyetlen szem Mazsolája! (19)

Emlékszem, mikor először találkoztunk kettesben még nagyon izgultam milyen első benyomást keltek majd benned. Kezem remegett, szívem hevesen vert és pulzusom az egekbe szökött, mikor megpillantottam, hogy jössz felém. Megöleltél.

Nem is tudod mennyit jelentett ez nekem. Ahogy mélyen magamba szívtam a parfümöd illatát és éreztem bőröd puhaságát. Amint elkezdtünk beszélgetni már akkor tudtam, hogy ami kettőnk közt elhangzik, az nem jut tovább senkinek. Megbíztam benned. A hazafelé tartó út már nehezebb volt nélküled, de a mosolyt, amit Te okoztál, nem lehetett letörölni az arcomról.

Egy évvel később egy újabb találkozás alkalmával mondtad el mit is érzel irántam valójában. Nem számítottam rá kicsit sem, és hirtelen fel sem fogtam, hogy megtörténhet velem, hogy viszont szeret engem az a fiú, akiért én oly rég óta esedezem. Féltem, ha én is bevallom, mit érzek, megromlik a barátságunk, amit én nem mertem kockáztatni. Te ezek után is küzdöttél értem és két hónappal később meg is lett az eredménye. Ma már lassan egy éve vagyunk együtt. Egy éve úgy érzem megtaláltam a másik felem. Megtaláltam az életem értelmét, akiért tényleg megéri minden reggel felkelni.

Mikor veled vagyok, mindig azt kívánom, bárcsak megállíthatnám az időt. Veled minden nap, sőt minden perc ajándék. Imádom az együtt töltött időt, a közös sétákat, a hosszú beszélgetésekkel, az összebújós filmezéseket, aminek sokszor alvás a vége, vagy épp a romantikus mozizásokat, amin én sírok, Te pedig csak nevetsz azon, milyen érzelmes vagyok. Szeretem, mikor őszintén beszélsz az érzéseidről, amikor kiöntöd nekem a szíved és megbízol bennem annyira, hogy mindent elmondasz, ami Veled kapcsolatos.

Bár még csak tíz napja, hogy elmentél, de nekem így is már egy örökkévalóságnak tűnik. Minden perc szenvedés mikor nem láthatlak, és nem szoríthatlak magamhoz. Hogy mit érzek most? Fájdalmat. Ürességet. Azt, hogy kitépték a szívem és elvették a másik felem. Nincs, most akinek elmondjam mi történt velem, és azt sem tudom Neked milyen napod volt. Nagyon várlak haza.

Szeretném, ha velem lennél, amíg világ a világ,

Egészségben, betegségben, jóban és rosszban egyaránt.

Rémálmaimból felkelve csak a Te vigaszodra vágyom,

Esténként összebújva aludni, amíg te vigyázod az álmom.

Tova szállna melletted minden rossz, mi szívemet nyomja,

Lehet, hogy többé eszembe sem jutna.

Engedd meg, hogy elmondjam, miattad élek,

Kincsem, hagyd, hogy szeresselek, hisz erről szól az élet.

Egy szó, mint száz, olvasd össze az utolsó pár sor kezdőbetűit, és megtudod mit is érzek irántad!

Sok szeretettel: A kicsi karácsonyfád rózsaszín Habcsókja

2019.05.24. Gyöngyös