Kedves Tulok! (17)

Mindjárt megpusztulok. Égető vágyam tüzel, bár csak pörköltet ettem nokedlivel.

Találkozásunk idejét várva, beleharaptam a lekvárba, mely szilva volt, és inas, ebből később lesz majd csak ihass. Szerelmünk bimbőző gyümölcse nem lesz, mivelhogy találkozásunk sem valósulhat meg.

Te tulok vagy én meg tetű. Te tünemény vagy, én meg csak egy megtűrt élőlény fényes bundádon, amibe belebújni én úgy imádok. Szőrödön ülve, merengve keresi szemem fényes szempárod, de mindig csak a hátad közepéig jutok, onnan tovább nem enged egy másik tulok, ki most udvarol néked. Ha szíved szerelmét megtaláltad benne, úgy engem felejts el örökre! Bár könnyező szemmel nézem nászotok, de bevallom, én itt már nem lehetek más, csak násznagyotok. Fényes lakodalmat szervezek, melybe kicsit belehal tetűszervezetem. Fájón veszem tudomásul, életem nem tiéd lesz nászul. Míg szívem sajog a végtelenbe, (és sajnos nem tulok szív), átadom a szomszéd tuloknak a jogot, ki most már általad szív. Mit nékem a szerelem, ha egyoldalú, szívemet járja át csak a bú. Boldognak születtem, az is maradok. Tulkodon megtalálom majd páromat, ki tetűk tüneménye lesz, életem tetűje. S nem marad eme jászolnak sem teteje, ha nászunkat ünnepelve te türelmes tulok, végig nézed majd eme táncot, mit jövendőbeliden lejtünk majd végig, s ha szerencsés vagy átugrunk hozzád is délig.

Úgy érzem kapcsolatunkat már elengedtem. Légy boldog mással!

Üdvözlettel: Egy boldog tetű, ki nem a te véredet szívja már, ezen túl szívja más!

Tanyalak, 2019. 05. 15.