Drága, kedves Kedvesem. (16)

Szeretlek.

Szeretlek, és már jó ideje érzem ezt, tudom ezt, létezek vele.

Szerelmem hirtelen jött, nem vártam, egyszer csak megjelent. Majd, ott volt mindenhol. A reggeli kávémban, amit te készítettél nekem, az utolsó Messenger üzenetemben, amiben a minap kedvenc gyümölcsünk -az éppen szezonját élő- pirosló eper ízéről elmélkedtünk, a délutáni jógaórámban, ahol -elengedni minden rosszat, befogadni minden jót- én téged szívtalak magamba, a 2 hete le nem cserélt párnahuzatomban, amin otthagytad az illatod.

Szeretlek téged.

Szeretem az egész lényed. Az őszinteségedet, a humorodat, az olykor huncut, játékos személyed. Szeretem a határozottságodat, a tettvágyadat, a kellően engem kiegészítő komolyságodat. Szeretem, ahogy adsz, önzetlenül, őszintén, örökké. Adsz a birkáidból, adsz az idődből, adsz nekem magadból.

Szeretem, mikor veled ébredek, ahogy először érintkezik meztelen testünk a takarónk alatt. Szeretem hiányod érzését, várva a munka végét, hogy újra veled lehessek. Szeretem, ahogy este, mellkasod egyenletes mozgására alszom el.

Szeretem, ahogy velem tervezed a jövőd, ahogy számításba veszed véleményem, ahogy csengő hangon, kissé bizonytalanul, de mégis teljes izgalommal kérded: Kicsim, mi hamarosan tényleg összeköltözünk?

Amilyen erőssé vált irántad érzett szerelmem, olyan nehezen adtam át magam ennek az új, idegen érzésnek. Féltem. Féltem a csalódástól, féltem előtted tapasztalt kudarcaimtól, féltem önmagamtól, féltem egy igazi, valós kapcsolattól, amibe, ha beleengedem magam, sokkal sebezhetőbbé válok. De azt is tudtam, ha beleengedem magam, és engedek az érzelmeimnek, akkor igazán boldog lehetek, veled.

Szeretem, hogy szeretsz, ahogy szeretsz.

Már nem félek.

Tiéd vagyok. Sebezhetően, szerelmesen.

Te vagy, akit kerestem. Te vagy, akire vártam. Te vagy az, aki miatt hittem.

a Lány, aki már nem fél szeretni

2019.05.24.